2011. április 5., kedd

Töltött krumpli, rakott bab és tejberizs

Rendhagyó módon most nem étteremről számolok be, habár még van egyébként olyan is ám :p
Hanem olyan kajákról, amik itt készültek, általunk.


Elsőként lássuk a Töltött Krumplit:


Hát ez úgy kezdődött, hogy a munkahelyi menzán kitaláltam, hogy én. ilyet. akarok. csináni és enni. Aztán eszembe jutott, hogy át kéne hívni embereket, mert az úgy kevésbé hasznos az emberiségre nézve, hogy csak én röhögök magamon, legalább mások is tegyék azt :)))
És átjött Anikó és barátnője Miri, Kriszti és párja, n meg ugye Katesz:)
És én lelkesen bevásároltam, és haza is cipeltem mindent a CBA-ból (sajnosnem-fizetett hirdetés:)), és még ki is mentem eléjük a troli megállóba, de akkor valahogy úgy éreztem, hogy haragszanak rám, amikor közöltem, hogy neeem, nem viccelek, még nincs kész a vacsora. Hálátlan népség:))))))))) Na de ennyi elég is. Én nekiálltam az előkészületeknek, úgy, mint a hagymavágás. 
És akkor. Miriék már nem bírták nézni, és kikapták a kezemből a kést, hogy ebből így sose lesz vacsora.. és hát gyakorlatilag mindent ők csináltak.
Szóval nem is tudom, hogy készült pontosan :D:D:D
De íme az eredmény:





Hát nem is ragozom tovább :)) Krumpli megfőz félkeményre, közepe kivág, darált húst beletesz, sajt a tetejére és vissza a hűtőbe :))) Asszem ennyi:) Én legalábbis ezt akartam csinálni. Csak hát dupla ennyi időbe telt volna:) És a bagázs éhes volt. Nagyon.



Na aztán van itt olyan, hogy Rakott Bab. Hmm. Ez az egyik specialitásom. (és az egyetlen:((()
Egy lényege van: NEM SZABAD MARHAHÚSBÓL CSINÁLNI!!!!!! Mert úgy nem finom!!!! :)
Nagyon egyszerű, csak sok mosogatást igénylő és fizikailag kicsit lefárasztó művelet. De meg lehet csinálni:D És jelentem, egy férjet csalt haza, aki azt tervezte, hogy sokáig bent marad dolgozni... hát igen...


A zöldbabot (vagy bármilyen zöldséget) a forrásban lévő vízben puhára főzzük. Eközben a rizst is beletesszük a forró vízbe a dobozon megadott időmennyiségig (moderkori szakács-meghatározások - hehe). 
És most jön a java: a felkockázott hagymát az olajban üvegesre, vagyis magyarul: sokáig!!! kevergetjük. Nem elfelejtkezni róla, mert nagyon oda tud égni. Utána lehet kibogarászni az odaégett barna darabkákat, aminek révén csak újabb barna égett darabkák lesznek, ez egy ördögi kör, nekem elhitetitek. Persze egy barátnőm mesélte. Vele történt meg.
Jöhet a hús. Először örülsz neki, hogy végre nem serceg úgy az olaj és nem csapkod, és azt hiszed, kiszedted az összes barna darabkát (de most megmondom Neked: nem sikerült az tuti!). A megváltóként magasztalt hús viszont nemsokára megmutatja a maga fehérjét (hehe szóvicc:) -khmm bocs már késő van). Só, bors ízlés szerint (foggalmam sincs, hogy mennyit szoktam beletenni, de tényleg..), és nagyon sok (majdnem fél csomag) majoranna.
Na amikor már azt hiszed, hogy leszakad a karod a kavargatástól, akkor még nincs kész :)
De türelem, egyszer minden elkészül, vagy megég:)
Én össze szoktam keverni a rizst a babbal, meg a hússal, és a jénai tál feléig egy rétegnyit felviszek, arra egy vékony réteg tejföl, még egy réteg kutyulmány, és még egy vékony réteg tejföl. Erre jöhet a reszelt sajt és be a sütőbe :)
Ott pedig szép pirosra, ropogósra fog sülni :)





Voilá :)




És a Tejberizs... izé.. itt van pár kép, de ezt Füfü csinálta :))) Csak gondoltam más tollaival ékeskedek :)



Majd még úgyis főzök :) Reszkessetek :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése